Ha nincs bajom, csinálok…így nem pontos. A hegyeket én állítom magam elé, mint legyűrendőt. Élvezem a nehézségeket. 40 éves lettem. Mostanra értettem meg, tanultam meg a (látható és láthatatlan) világ működését ( Márai, Füveskönyv!). Élvezem, mert a világ mindig a fontosa pillanatokban nyújt megoldást: betoppannak a megfelelő emberek, gondolatok az életembe. Az élet játék, csak néha fáj. Csak abszolút a hitem: az emberek és a világ segít. Persze én is igyekszem segíteni, mert ezért élünk mi így együtt.
A www.halaszlakas.com –on olvasható az építészhallgatóknak kiírt ötletpályázatom. Boldogsággal tölt el, hogy 30-40 végtelenül tehetséges, még attraktív egyetemista értem, az én álmomért töri az eszét. A díjért? – hiszem, ez csak egyik oka segítségüknek. A kihívás, alkotás, jövőképük egyvelege a múzsájuk. Minek kell ez nekem? Szekszárdot imádom, de be kell látni, nem egy király hely frissen végzett fogorvosnak…főképp, hogy nem akármilyen tehetségű ifjú titánokat csalok klinikámra. Kertes, panorámás „szolgálati” lakások; egyedülálló felszereltségű munkahely ( tudományos munkához is ); Magyarország egyik vezető, családias légkörű magánklinikája – így elég erős lesz a vágy idetelepülni? Most ez az álmom.
Miért egyetemistákkal terveztetek? Újszerű gondolatokat, utakat, megoldásokat várok. Irtózom a szokásos dolgoktól. A szokások az élet lépcsőjén tántorgók kapaszkodói: életük biztos pontjai, keretei, de egyben önmaguk korlátai.
Rég írtam. Január: síelés, oldtimerek restaurálása, napi küzdelmek, kevés értékes érdekes ember, rendelőt nyitunk London belvárosában(!?), ötletpályázat…ezekkel töltöttem az időt. Szerencsémre a külföldi páciensek körüli időigényes szervezést (reptéri transzfer, szállásfoglalás, konzultáció, stb. http://www.fogpotlasklinika.hu
Ja, meg fotóznom kell tanulni. Egy nemzetközi implantológiai kutatássorozat résztvevőjének kértek fel, profi fotókkal kell dokumentálnom + a szegedi egyetemi klinikán én fogom tanítani az implantológiai fogpótlástant, saját esetekkel színesítve + szakcikkeket illusztrálanó. http://www.magan-fogklinika.hu
Ehavi legszebb emlékem: 40. születésnapomra meglepetés-buli. Pedig (persze) nem kedvelem a név- és szülinapokat sem! – talán mégiscsak én nem vagyok normális?! Ági Kedvesem szervezte: 4 legjobb barátom, a párjával, (Szegedtől Sopronig) csöppent bele egy hétköznapi estémbe. Mert számomra azt hiszem a barátság az egyik legfontosabb. Megpillantva őket az asztal körül, állítólag életem legbambább pofáját vágtam, földbe gyökerezett a lábam: hallottam agykerekeim kattogását…hogy hasonlítanak a barátaimra… milyen véletlen, hogy ők pont itt és most…a meglepetés örömétől percekig szólni nem tudtam. Köszönet érte.
Végül egy kis dicsekedés + reklám: http://www.fogpotlasklinika.hu
