Annuska, leírom mai megrendítő élményemet, egy beszélgetést...hátha jobban hat Rád, mint eddigi, szóbéli mondandóm.
Ma járt nálam egy gazdag európai országban élő magyar páciensem. Régóta elég jóban vagyunk, szoktunk beszélgetni: nyers őszinteséggel, lényegretörően. 65 éves értelmes hölgy, nagy élettapsztalattal, fordulatos élettel.
Történetén vele és asszisztensemmel együtt folytak könnyeink.
A hölgynek tizenéve készítettem implantátumos fogpótlásokat, rendszeresen ideutazott fogkőeltávolításra, kontrollokra is. De 1-2 év kimaradt, le kellett mondania hozzánk időpontjait, mert lánya - gyógyszercégnél jó pozícióban dolgozó intelligens, gyönyörű nő, - haldoklott; ő támogatta-ápolta. Májusban, 46 évesen halt meg. A létező legnívósabb egészségügyi ellátás és neves professzorok sem tudták meggyógyítani.
Elmesélte egész kálváriájukat, melynek részleteivel nem terhelnélek.
Tavaly szokásos nőgyógyászati szűrésen ultrahanggal kis alhasi folyadékgyülemet vett észre a nőgyógyász. Ezt kivizsgálások követték, 2-3 hét múlva diagnózis:
Tüdőrák.
Csak 2 momentumot ragadok ki:
- Betegsége/élete utolsó heteiben ki kellett jelölnie egy személyt, aki a végstádiumban, ha ő képességeinek híján lenne, döntést hozzon: esetleges életmentő beavatkozásokba beleegyezni, vagy pont, hogy mellőzni...netán az életfunkciókat fenntartó gépek lekapcsolását engedélyezni, kérni. Mivel elvált, 24 és 15 éves gyermeke helyett Anyukáját kérte meg és tette rá e terhet: mondván
"Te adtál nekem életet, felhatalmazlak, hogy tégy legjobb belátásod szerint. Bárhogy is fogsz dönteni, jól döntesz; el is veheted az életet tőlem".
- A kórházban, végóráiban, a kínoktól már öntudatlan lánya fülébe súgva kérte anyuka: "add fel, ne szenvedj tovább", és elbúcsúzott tőle; majd hazament. 10 perc múlva ért haza, lakásába lépve csörrent a telefon: a lánya meghalt.
Hiába kérlelte fiatal kora óta lányát, hogy ne dohányozzon, a néhai leány válasza ennyi szokott volt lenni: "valamiben úgyis meg kell halni".
Hát, sikerült.
Úgy gondolom a Te egészséged, egymás egészsége nem kizárólagos magánügy. Mert nem tehetünk másokra olyan terhet, mely helyzet létrejöttéért nem ők felelnek:
képzelj el egy Anyát, - és most a Te Anyukádat is(!) - akinek saját gyermeke szenvedéséről, haláláról kell döntenie...
Apukád