Karácsony múlt. Csodás havas minden. (Dali utálta e rideg színtelenséget. Próbálom őt is megérteni, a szocializációját, meg minden, de nem megy. Számomra a hónál nincs szebb. Azért ha nem is egy húron pendülünk, a feleségének vásárolt spanyolországi - Gerona mellett - kastélyát látni kell!) Szilveszter . Utálom: kötelező jókedv, mondvacsinált ünneplés - ha épp ekkor nincs kedvem, fekete bárány vagyok?
Bár karácsony is huncut: a canterbury érsekkel történt BBC-s beszélgetésből megtudhattuk, hogy nem voltak három királyok, Jézus nagy valószínűséggel nem ekkor született, Betlehemben nem is volt hideg. Végig könyökölték-acsarkodták a népek a karácsonyi bevásárlást, gyorsan a fa alá zuhantak „ünnepelni”, sok házasságban évközben nincsenek annyit összezárva, hogy ennyit veszekedjenek, mint a szeretet ünnepén - amúgy minden oké. Cinikus? Tényszerű! Mégis szeretem. Az évi rendes rohanásban szünet, mert a klinika bezárva, ezért nem zaklathat senki (kivétel egy mai, az ünnepi ebédnél letört frontfoggal, egy ismerős ismerősének az ismerőse…). De a fő: van idő találkozni rokonokkal, akikre sajnos nem jut évközben idő. Hiszem, hogy nem véletlenül botlunk életünk során egymásba még idegenekkel sem; a vérségi kötelékben materializálódik is e sorsszerűség; felelősség egymásért. Sajnos sok családban – nálunk is – van némi el nem fogadás a mosolyok mögött; rosszabb esetben kötelességből, illemből találkoznak egyesek össze, pedig a hátuk közepére sem… Kutya kötelességem elfogadni olyannak a másikat amilyen (a nem rokont is). Ha nem sikerül, én vagyok képtelen, nem a másik a hibás – akkor kerülnöm kell. Ha személyiségjegyek alapján két egyén közt lélektani „távolságot” állapíthatunk meg, én ugyanolyan messze vagyok a másiktól, mint ő éntőlem. Ha csak egyik képes e távolságot elfogadni, a másiknak is ott van a lehetőség ugyanezen távolság elfogadására. Úgy színes a világ, hogy sokfélék vagyunk. Igyekszem toleráns lenni.
Zürichben jártam. A világ 4. legnagyobb implantológiai cége, a Zimmer meghívására( http://www.fogpotlasklinika.hu/implantacio.html ) . Európa, Afrika, Ázsia 50 jónevű implantológusát gyűjtötték össze; ötletgyártást vártak, merre fejlődjön a Zimmer. Hát, szerintem nem eleget profitáltak belőlünk, viszont gyönyörű hétvégét kaptunk ajándékba. Magdits Gyuri barátom szerint az adventi kisváros, Gottlieben, ahol laktunk, oly szép volt, hogy már csak a Jézuska hiányzott. Jóbarátokkal beszélgethettem szakmáról, világról, nőkről, autókról (ja, egyik hobbim az oldtimerek), nevetgéltünk…mi kell még? A pazarul rusztikus 4v.5*-os szálloda csak a dubai kollégáknak volt „lepusztult” - milyen érdekes csillogó világból érkeztek; mert ez a hotel a 400 évével hódított.
Az ünnepek , a nyaralás a gyerekeimé, a gondolkodásé, olvasásé, töltekezésé. Így felváltva. Minden nap min. 1 órát a klinika dolgaival kell foglalkoznom (ma hajnal 2.30-ig): a nyugalomban kitaláljak új árlistát, új stratégiát, fejlődési irányt. Jelentem megvan 1 évre előre ( http://www.fogpotlasklinika.hu/udvozlo.html ). Szakmai cikkek ilyenkor nincsenek. De adok a lelkemnek könyveket. Platón műveket hozott Jézuska, ezt olvasom; közben oldtimeres könyvvel lazítok, míg Diana Krall zenél. Járok Bp-re kb. kéthetente érdekes veteránautós helyekre: dúsgazdag gyűjtőkhöz, restaurátor műhelyekbe. A következő blog lehet erről szól majd, mert különleges emberhez vagyok meghívva, nem hiszem hogy mély benyomások nélkül térek vissza…akkor ez lehet hogy fiús blog lesz?!
