HTML

Dr Halász Zsolt blogja

Össze-vissza gondolatok élet(em)ről, világról. Megérteni: világot, önmagamat.

Friss topikok

Linkblog

Levél nagylányomnak

2017.10.31. 15:30 Dr Halász Zsolt Szekszárd

Annuska, leírom mai megrendítő élményemet, egy beszélgetést...hátha jobban hat Rád, mint eddigi, szóbéli mondandóm.

Ma járt nálam egy gazdag európai országban élő magyar páciensem. Régóta elég jóban vagyunk, szoktunk beszélgetni: nyers őszinteséggel, lényegretörően. 65 éves értelmes hölgy, nagy élettapsztalattal, fordulatos élettel.
Történetén vele és asszisztensemmel együtt folytak könnyeink.
A hölgynek tizenéve készítettem implantátumos fogpótlásokat, rendszeresen ideutazott fogkőeltávolításra, kontrollokra is. De 1-2 év kimaradt, le kellett mondania hozzánk időpontjait, mert lánya - gyógyszercégnél jó pozícióban dolgozó intelligens, gyönyörű nő, - haldoklott; ő támogatta-ápolta. Májusban, 46 évesen halt meg. A létező legnívósabb egészségügyi ellátás és neves professzorok sem tudták meggyógyítani.
Elmesélte egész kálváriájukat, melynek részleteivel nem terhelnélek.
Tavaly szokásos nőgyógyászati szűrésen ultrahanggal kis alhasi folyadékgyülemet vett észre a nőgyógyász. Ezt kivizsgálások követték, 2-3 hét múlva diagnózis:
Tüdőrák.
Csak 2 momentumot ragadok ki:
- Betegsége/élete utolsó heteiben ki kellett jelölnie egy személyt, aki a végstádiumban, ha ő képességeinek híján lenne, döntést hozzon: esetleges  életmentő beavatkozásokba beleegyezni, vagy pont, hogy mellőzni...netán az életfunkciókat fenntartó gépek lekapcsolását engedélyezni, kérni. Mivel elvált, 24 és 15 éves gyermeke helyett Anyukáját kérte meg és tette rá e terhet: mondván
"Te adtál nekem életet, felhatalmazlak, hogy tégy legjobb belátásod szerint. Bárhogy is fogsz dönteni, jól döntesz; el is veheted az életet tőlem".
- A kórházban, végóráiban, a kínoktól már öntudatlan lánya fülébe súgva kérte anyuka: "add fel, ne szenvedj tovább", és elbúcsúzott tőle; majd hazament. 10 perc múlva ért haza, lakásába lépve csörrent a telefon: a lánya meghalt.
Hiába kérlelte fiatal kora óta lányát, hogy ne dohányozzon, a néhai leány válasza ennyi szokott volt lenni: "valamiben úgyis meg kell halni".
Hát, sikerült.

Úgy gondolom a Te egészséged, egymás egészsége nem kizárólagos magánügy. Mert nem tehetünk másokra olyan terhet, mely helyzet létrejöttéért nem ők felelnek:

képzelj el egy Anyát, - és most a Te Anyukádat is(!) -  akinek saját gyermeke szenvedéséről, haláláról kell döntenie...
Apukád

 

PS blog olvasóimnak: e valódi levelet intimitása miatt nem propagálom különösebben, de hiszem, hogy nagyon tanulságos, ezért osztom meg Veletek.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://drhalasz.blog.hu/api/trackback/id/tr4613120634

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.